Egy ismerős érzés: Csalódás
Dühös lennék? Nem mondanám...
Haragszom-e? Hmm... talán.
De nem is harag, amit érzek,
Csalódás eme reménytelen létnek.
Hiszem, hogy jobb helyen élsz,
Ez van! Nincs mit tenni és kész!
Mégsem hiszem el, hogy mi van a szívemben,
Hogy csak te létezel számomra az életben.
Lehetsz bárhol, tehetsz bármit,
Te vagy az egyetlenem, csak ez számít.
Mondd őszintén, s nézz a szemembe,
Mondj igazat, és add kezed kezembe.
Súgd meg, ha hangosan nem mered,
Hogy mi nyomja bánatos szívedet.
Halkan, csendben, hogy ne hallja senki más,
Hogy jelentek-e neked még valamit tán!?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.